Lili szobája mostanában mintha más világ lenne. Régebben tele volt nevetéssel, hangos zenével, és az ablakpárkányon sorakozó virágai is gyönyörűen virítottak. Most halk, melankolikus dallamok szűrődnek ki a résnyire nyitott ajtón, és a cserepes növényei is elhervadtak. Lili napjait inkább egyedül tölti, a telefonját bújja, vagy csak bambán néz ki az ablakon. Amikor a barátai átjönnének, mindig lemondja, valamilyen [1] okra hivatkozva. Szülei észreveszik a változást, de Lili minden kérdésre csak egy vállrándítással válaszol. Apukája egyszer megjegyezte, hogy Lili olyan, mint a beborult ég – szürke és [2]. A család érzi, hogy valami mélyen rejlő ok áll a háttérben, és aggódnak érte.